Showing results by narrator "Pogány Judit" in All Categories

Valamikor nagyon régen, tarka-barka meseréten, enyhe szélben fodrozódott egy kerek tó. Ott lakott a Nefelejcs tündérke. Történt, hogy a pocakos békakirály gondolt egy nagyot, miért ne kérhetné feleségül a bájos tündérkét. - Hogy ezután mi történt, és még milyen kalandok vártak meseerdő és meserét lakóira, azt megtudhatjátok, ha meghallgatjátok ezt a hangoskönyvet.

Kukkantó Manóval együtt, ti is bekukkanthattok a Kerekerdő izgalmas életébe. Ennek az erdőnek Mormogi Mackó bácsi a szigorú, de igazságos gazdája. Ő felügyeli a téli élelemgyűjtést, figyel arra, hogy a madarak nevet kapjanak, és ha kell, móresre tanítja a hetvenkedőket. Fésűs Éva meséi a népmesei hagyományokból kiindulva egy olyan világban játszódnak, ahol eldönthető mi a jó és a rossz, és közben finoman egy biztos értékrendet is közvetítenek.

Az öreg téli szél még egyszer maga köré gyűjtötte fütyörésző fiacskáit, mielőtt neki engedte volna őket a világnak. Ám boldog sóhajtása hirtelen megakadt a legkisebbik szélfiúcskán, aki vékonyan és szelíden lengedezett a sor végén. Mi lesz belőled? Hiszen annyi erőd sincsen, hogy egy hópihét megtáncoltass! Szélfiúcska mégis útra kelt. Sok kalandban volt része, a maga kedvességével segített a bajba jutottakon, és nem utolsó sorban megtanulta a legfontosabbat, azt hogy a boldogság olyan rejtélyes valami, amit sem kölcsönadni, sem osztogatni nem lehet.

Ismeritek már az ötpettyes katicát, Mókus Petit vagy például Toka Pofit? Kedves állatbarátaink ők, akiket már mintha ismernénk valahonnan, mintha úgy gondolkodnának és cselekednének, mint mi emberek. Ezek a varázslatos történetek olyan alapvető emberi tulajdonságokról szólnak, mint a barátság, önzetlenség, jószívűség. Fésűs Éva könnyedén, humorosan, a magyar nyelv szépségét és sokszínűségét felhasználva mesél, gondolkodtat és nevel mindannyiunkat.

Fésűs Éva nem csupán gyönyörű meséket ír, hanem a gyermekek lelkét simogató tanulságos történeteket. Mesél a szeretetről, barátságról, elmúlásról, újjászületésről, az élet részét alkotó változásokról. A sötét téli napok után mindig újra eljön a nyár, az eső után mindig újra kisüt a nap. Meséi nem csak szórakoztatnak, hanem nevelnek is: az életre tanítanak.

Pom Pom, a leghűségesebb "szőrsipka" visszatér, és vele tartanak barátai, az újkori magyar mesevilág talán legkülönösebb szereplői. A történetekben nemcsak Pom Pom, valamint Gombóc Artúr, a csokira éhes jó madár és társai, hanem máskor hétköznapinak látszó tárgyak is megelevenednek, s izgalmas, rejtélyes események okozói lesznek.

A Macskajáték meséjét énelőttem már több ezren elmesélték. Két ember szereti egymást, de akadályok lépnek föl, s a csábító harmadik minden női varázsát latba vetve magához láncolja a férfit, s a boldog pár oltár elé lép... Ez a szerelmi háromszög csak abban különbözik elődeitől, hogy szereplői nem tizen-, nem is huszon-, hanem hatvan-egynéhány évesek.

Elemér, a kölyökfóka, Köles, a denevérfióka, Janka, a vadmacskalány és Dinnye, a hangyászkölyök, a frissen épült Domboninneni lakópark új lakói. Gyorsan összebarátkoznak és nem akármilyen csínyeket követnek el együtt. Tőlük megtudhatjátok azt is, milyen az igazi autóbambulás, gyorsulási verseny vagy éppen lassulási verse.

Hallgattatok már mesét úgy, hogy behunyjátok a szemetek? Hallottátok már azt, amikor a dupla kávé meg az újság párbajt vív a presszóasztalon. Vagy azt, amikor a villogó kések hatalmas bulit rendeznek a fiókban? Megszokott világunkból, ha akarjuk, a legelképesztőbb mesebuborékok virulnak ki. Csak hunyjátok be a szemetek és hallgassátok.

Eper bácsi, a meg nem értett festőművész, Dinnye bácsi, az örök házmester. Torma kisasszony, a migrénes fiatalasszony, Mák, egyetemista, Ribizli, magányos kislány. Kik is ők? Ők a belvárosi gyümölcsök, egy átlagos belvárosi bérház lakói. Mi vagyunk, gyerekek és felnőttek, vidámak és szomorúak - ahogy Lackfi János látja.

Fésűs Éva ezekben a mesékben is könnyedén, dallamosan, a magyar nyelv szépségét felhasználva mesél olyan alapvető emberi tulajdonságokról, mint a barátság, az önzetlenség vagy a jószívűség.

Boldog vagyok, hogy az Örkény Színház színpadán mesélője lehettem ennek a csodálatos szövegnek. Amikor legnagyobb unokám három és fél évesen megnézte előadásunkat, lázrózsákkal az arcán jött ki a nézőtérről, megölelt, és csak ennyit mondott: nagyon szépet meséltél nagymama. Örülök, hogy "A Sötétben Látó Tündér" most hangoskönyv formájában is eljuthat mindenkihez, és szívből kívánom, hogy segítségével találják meg az otthoni, meghitt mesemondás varázslatos hangulatát.